2020. okt 25.

A tükör te vagy…

írta: freemix
A tükör te vagy…

Mit látsz, amikor a tükörbe nézel? Azt, aki most vagy? Aki szeretnél lenni, vagy esetleg aki régen voltál?

 

A tükör te vagy…

 

 

A tükör nem csupán a külsőleges dolgokat mutatja meg, hanem azt is, ami benned, mélyen lakozik.

 

Ha tükörbe nézel, nem biztos, hogy ugyanazt a képet látod, amit mások, ha rád tekintenek. Önmagadat, sorsodat, lelkedet is láthatod benne. Az örömödet, a vágyaidat, a könnyeidet, a fájdalmaidat…

 

 

Az egész életed ott van. Egyetlen képben… Olyannak látod magadat, amilyennek érzed. Lehet, hogy a kezedet arcodat ráncok tarkítják már, hogy fáradt tested alig áll a lábán…

 

De a tükörben azt látod, aki valaha voltál és amilyennek belül még mindig érzed magad.

 

 

Mert a lelked nem öregszik és nem felejt!

A tükör te magad vagy…

 
 

A következő elgondolkodtató és megható képsorozat önmagáért beszél. Olyan könyörtelenül valósághűen mutatja be azt, amit egy idős ember lát(hat) a tükörben, hogy a könnyem kicsordul, ha nézem…

 

Gondolkodjatok el ti is ezeken a fotókon, álljatok meg egy pillanatra…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Létezik egy gyönyörű vers, a szerzője ismeretlen. Egy idős skót nő írta, aki már nem tudta ellátni magát és otthonban élt. Úgy érezte semmit sem hagy hátra, hogy neki nem maradt semmije. Amikor meghalt, a nővérek egy papírt találtak a szobájában, rajta egy gyönyörű verssel. Ez az ő öröksége.

 

Az idős hölgy sorai mindent elmondanak arról, hogyan is érezte magát.

 

Csodálatos sorok…. A fenti fotókhoz tökéletesen illik.

 

“Mit látsz, ha rám nézel, mit látsz?
Mit gondolsz, amikor engem látsz?
Egy megkopott öregasszonyt, aki nem túl bölcs,
és aki bizonytalanul néz, távolba révedő szemekkel?
Kit már nem izgat az élet?
Olyan embert látsz, aki furcsa dolgokat tesz,
És aki örökké elveszít egy harisnyát vagy cipőt…

 

Aki nem képes  egyszerű dolgokra sem,
Fürdetni és etetni kell…

 

Egy olyan embert látsz, akinek túl hosszú és sivár egy napja?

 

Ez az, amit gondolsz? Ez az, amit látsz?

 


Akkor nyisd ki a szemed, mert te nem nézel rám.

 

Megmondom, ki vagyok, ahogy itt ülök olyan csendesen…
Egy gyermek vagyok… apával és anyával,
Testvér, akit szeretnek és aki szeret. 

Egy tizenhat éves fiatal lány, a szárnyával a lábán,
Álmodva, hogy hamarosan találkozni fog a szerelmével.
20 éves vagyok, egy menyasszony. A szívem vadul kalimpál. Feleség vagyok.
25 vagyok, saját családom van.
Biztonságos és boldog otthonom.
Harmincéves nő vagyok, a gyerekek túl gyorsan nőttek fel,
Családot alapítanak, kirepülnek. 
40 éves koromban már teljesen önálló életet élnek a gyermekeim, már nem én vagyok a legfontosabb nekik.
De az én emberem mellettem van, nem gyászolom a régi életem, a mai napnak örülök. 
Ötven lettem, kisbabák játszanak a térdem körül,
Ismét átélhetem ezt, milyen jó is ha van kisgyerek a családban, ott van a kedvesem is. Boldogok vagyunk.
Sötét napok jönnek, a férjem meghalt… vele én is.
A jövőre nézek, rettegéssel, reszketek.
Mert a fiatalság elszállt.

 

Gondolok az elmúlt évtizedekre, szeretetre, családra, boldogságra, érzelmekre… Mindenre. 

 

Belül ilyen maradok. Fiatal és gondtalan… 

 

Most egy öregasszony vagyok… és a természet kegyetlen;

Az öreg úgy néz ki, mint egy bolond.

A test összeomlik, az energia és az erő elvész,

Most van egy kő ott, ahol egyszer a szívem volt.

A testem már öreg, de belsejében még mindig ott lakik egy fiatal lány,

És újra és újra megrázza a megtört szívem.

Emlékszem a fájdalomra, emlékszem a veszteségekre,

De emlékszem a jóra, a szépre is.

Öreg vagyok, mégis túl rövid az élet. Túl kevés, túl gyorsan telik el,

És fogadd el a tényt, hogy semmi sem tarthat örökké.

 

Nyisd ki a szemed, te, ki engem látsz, te ki rám nézel,

nyisd ki a szemed és nézz meg jól:

 

… nem egy megkopott öregasszony vagyok; gyere közelebb és nézz rám, láss engem…” 

 

 

Koronczay Edit

Fotók: Tom Hussey

 

 

Szólj hozzá

élet életkor férfi fiatal öreg kor ember idős Koronczay Edit